Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csábrág

írónigényéi pártolťa és II. Béla az 1136-iki aradi országgyűlésen Borics többi párihiveivel együtt lekaszaboltatia. Azonban nem kellefť a Hunfokaf félteni aííól, hogy üresen vagy másnak hagyják Csábrág váráť. Volf belőlük elég. Dezső comesig csönd volí a vár körül. Ekkor fivérébe, Demeterbe beleférkőzöff Kain szelleme és erős csapatával megtámadta Csábrágof. Öreg fegyverhordozója merészkedett megkérdezni őt : — Uram, miért teszed ezt ? hiszen testvéred a comes és nem báníoft téged. — Nem bántott ? - mordult fel Demeter — hát azzal nem sért vérig, hogy gazdagabb mini én és hogy javaiból semmit se juttat nekem ? Háromezer márkányi kincset őriz nyoszolyája alatt, annak enyémnek kell lennie, vagy . . . — Ne tedd uram, ne tedd ! — Elég, szolga 1 Ha nem nézném, hogy apámat is íe dajkáltad, máris torkodra forrasztanám merész szavaidat. Demeternek fényleg sikerüli várbeli fivéréi meglepni. Őt magát s hozzátartozóit fogságba hurcolta és mint aki jól végezíe dolgát, nyugodtá l beüli Csábrágba. Midőn az ifjú Kun László király erről iudomást szerzet', reáüíötf kardjára : — Istenemre, ez sok mii maguknak e Huní-Pázmánok megengednek 1 Magam megyek megtorolni e gazteiteí. — Ügy vélem király uram — jegyezíe meg mélán Csák Péier — hiába mégy. — Azť szereíném láíni 1 - csaiíani föl László ifjonti hévvel. Pedig Csáknak igaza left. Demeterrel nem bírf meg a király s meg kellett elégednie azzal, hogy nofam infidelifasf olvasott reá és birtokai elkobzását rendelte el. Ez 1276-ban förfénf, de a királyi parancs végrehajfására nem került sor, merf a király valahogyan megfeledkezett az ügyről, vagy hát levefte őt lábáról valamiképen Demeter. Azonban a királyok irattárában végleges feledés nincs : amif elparentált abba a feneketlen iraffárba László, előkotorászta azt onnan Zsigmond — százfizenhárom évek multán. Érvényesítette Kun László rendeletéi: az — 344 -