Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Kékkő

— Ego auraíus eques ... én a szenťelť lovag . . . No, a szentségei ugyan bizony elveszíeíťe a lelkén száradó kéí rendbeli gyilkosság okán. Lovag ? háí lova volí még egy, de egyebe semmi. Eleiníe Polyákországban csaíangolí, azíán áímení Erdélybe, háíha oíí a fejedelem íud egy-kéí jó szói emelni érdekében Bécs felé. Oda bizony legrosszabbkor jöíí, meri Apafi Mihály fejedelem I. Lipóí császár, IV. Mohamed szulíán és Thököly Imre kuruckirály parancsos óhajai közöíí járía a íojásíáncoí. Bornemissza Anna fejedelemasszony és Teleki Mihály kancellár — Erdély észadói — e kényszerű íáncos foglalkozásuk miaíf, a fejedelem pedig a boros kupák hűs nedűjének buzgó fogyasztása közben, más ország messze fekvő várával s e vár ura fejének nyakán való biszícnságos megrögziíésével nem bajlódhattak. Balassa háí nekibúsulván meni . . . meni nyugaí felé, mialatt az a halvány reménysugár világiíoíí előtte, hogy legalább megiíafja lováí a Küríös paíak vizében, Küríös pafak vize melleíí megláíja Kékkő váráí és talán háí be is bocsáíják oda, mini ismereílen j'övevényí. E vágya sem íeljesülheíeíí, meri uíazása közben meghalí Tályán J 683-ban. Balassa Imre e vérben és keservekben mozgó iöríéneíe csak folyíaíása voli Kékkő előbbi forgatagos éleiének. Török, némei, kuruc acsarkodott reá, de a Balassáknak kardja mindég kivonían villogott annak kapujá— 340 -