Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Kékkő

alassa nemzetség és Kékkő vára. Kéť olyan elválaszťhaťaťlan fogalom mini lélek és test, vagy mini íörzs és ágak. Hogyne, mikor egyíifť láttak napvilágot. A vár építője Deíre zólyomi comes volť, aki még II. Endre királytól kapfa e vidék birtoklását. Deíre nemzetsége vígan terjeszkedett, azonban már a 14 század derekán a kihalás fenyegette. Ettől Balázs honti comes mentette meg a nemzetséget s az ő nevéből alakult ki az a Balassa név, melynek címere a saját magát rágó sárkánnyal, hosszú századokon át ott ékeskedett a vár kapuja fölött. Nem lehet tudni, hogy sárkányuktól tanultak a Balassák, vagy gazdáik példája után ment a sárkány : azonban az bizonyos, hogy a Balassa nemzetségben akadt nem egy olyan karakán férfi, aki sajátmagába is beleharapott, ha a virtus úgy hozta magával. Nem ment ez magyarságuk rovására, sőt talán inkább a megsűrűsödött vér levezetésére szolgált. Vezetett e téren Balassa Imre, aki a 17. század vége felé volt Kékkő ura. Deli legény volt ez a Balassa Imre, a magyar úrnak megtestesült példánya. Azonban voltak neki hibái is, ezek között a hirtelenül felforró harag. Felesége, a szépséges Palásthy Krisztina igyekezett az ő szelid asszonyi praktikáival urának e túlfűtött naturáját lehűtögetni, de bizony nem mindég sikerült ez. Egy ízben kis civódás esett meg közöttük. Eleinte jelentéktelen szócsata volt ez, de aztán . . . borzalom. Úgy kezdődött, - 337 — 22