Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Somoskő

beri a nép s álťala mindnyájunk védőbástyáját alkotják. Nincs mit restelkedned, mikor az egyes váraknak — így Somoskőnek is — a nemzetségekbe s ezek utján az ország történelmébe belejátszó keletkezését, viharait, jelentőségét, lokális fontosságát, tisztes korát és egyáfaljában történetét nem tudod, ennek folytán egy kézlegyintéssel elintézed. Jegyezd meg fiam, hogy nálunk minden vár egy darab föld vitézlő védelmezője és hogy a legigénytelenebb vár falaira eső napfény is azt sugározza : Istenben és saját erődben bízzál, magyar ! Ez van Somoskő falaira is ráfényezve, még ha csöbörnyi jelentéktelennek is mondod azí. De nem az. Nem volí az már akkor sem, midőn majdnem három évszázaddal ezelőíí az akkoron hatalmas Kacsich nemzetség fiai megépítették. Rakíák . . . rakíák egymásra a töméntelen sok nagy hatszögletű bazal köveket, amíg végre Somoskő büszke falai, tornyai, bástyái alakultak ki e kövekből. A királyhoz is eljutott a szép uj vár híre, aki annak keletkezéséi benevolens módon vette tudomásul és intette a Kacsichokat, hogy azt egymás között békével bírják, de ha kell a haza érdekében bátran védjék. Nem így történt. Péterfia Jákót levette lábáról ama haíalmaskodó Csák Máié íerpeszkedése és várával együtt az ő pártjára állott. — 333 -