Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Munkács

Ennek aztán ölébe hullott a vár kulcsa, de nem igaz ufon és nem Zrínyi Ilona gyöngesége folytán. Ugy történt a dolog, hogy a bujdosó Thököly minden lehető s lehetetlen eszközi felhasznált arra, hogy Munkács várát fôlmenťse. Titkosjegyü levelei irí feleségének, aki azonban nem találta meg hamarjában a hozzávaló megfejtési kulcsot s odaadía Absolonnak, betűzze ki ő valahogy a levelet. Ennek sikerült is ez, de nem úrnőjéhez vitte Thököly levelét, hanem félrevonta az egyik bástya alá Radicsot. — Komám — szólt hozzá — igaz lutheránus vagy-e te? — Az hát. — No nem sokáig leszel az velem együtt, mert Thököly urunk a pápa hitére tér, hát mi is . . . — Talán hogy valamely eltévedt golyóbis szilánkja koppintottá meg agyadat hallod-e, hogy ilyen zagyvákat beszélsz ? — Itt az irás róla, olvasd. — Hát csak olvasd te. Tudod, hogy nincs hajlandóságom a betűk kicsiholására. És Absolon elolvasta neki Thököly levelét, melyben ez arra kéri feleségét, küldjön megbízható embert a pápához és őkész maga is katholizálni s embereit is áttériteni azon esetre, ha őszentsége kedvező békeföltételeket eszközöl ki a császárnál. — Szegény nagy jó urunk — szólt csöndesen Radies — a kétségbeesés iratta meg ezt vele. De a furfangos Absolon addig-addig forgatta a szót, mig Radies hosszas tusakodás után belement az árulásba. Tudatták Caraffá^al, hogy ők hajlandók a várat kezére játszani, ha az előkészületekre három hónapot enged nekik. És Radies azonnal hozzá is kezdett az előkészületekhez: embernek s állatnak dupla eleséget adott ki, a lőszereket kellett-nem kellett puffogtaíía, úgy hogy két hónap multán az állatok éheztek, a várőrség zúgott és morgott. A vár éhínség előtt állott. Zrínyi Ilona férje levelének igaz tartalmáról mitsem tudott, de látta vára fölött a sötét rém borzalmas szárnycsattogását, látta embereinek bekövetkezendő éhhalálát. - 32 - (|