Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sajógömör

király Eger várában s az orvosok hiába keniék-gyúriák s iiafťák vele a sok löfíyöf : a király nem ťudoťť erőre kapni. Bors comesnek ez nagyon malmára haj'ťofťa a vizei, merf nem egyebei akarf ő, minfhogy szenf Isfván koronáját fejére iegye. Összecsődiíeííe háí híveii Gumur vagy — a mini akkor már nevezni kezdték — Gömör várába és így szónokolí hozzájuk : — A király nem gyógyul meg, gyermek nincs. Nekem jussom van ahhoz, hogy uíódja legyek, meri először rokona vagyok, másodszor gyermekeim vannak szép számmal és harmadszor pénzem van. — Éljen a harmadik megokolás 1 — kiálíoíí öblös hangon a maíeriális érdekek vizein evező egyik híve. És háí elhatároztatott Gömör várában, hogy Bors comes lesz a király — senki más. Mikor erről II. Isíván oíí az ő egri beíegágyán értesüli, egy pillanaíalaíí visszatéri ereje. Talpra ugrott és szétkergette orvosait a szóval : — Félre, mihaszna kuruzslók ! Semmi szükségem reátok, meggyógyiťoíť e vészhír és nem a li fudományo íok. Az volí a bajom, hogy semmi bajos ügyem nem akadf. Megyek Bors megfékezésére Gömör vára alá ! Hiszen elnyomťa s megfékezte a lázadási, viszont Bors comest annyira nekilódiiotta, hogy az csak valahol lenn az aegei tenger partján szedte össze magát és állapodott meg. O maga oíí is maradi. De fiaií, majd meg unokáií senki sem zavaria Gömör várának birtoklásában. Csak a kaszás nagyúr. Mert már a 13. század derekán Domonkos bán fiával kihalt a Bors nemzetség. A vár pedig csak állt és várfa ur gazdájáí. Azaz, hiszen voli neki gazdája a király személyében és bizony jó IV. Béla király nem éri reá sokáig íöprengeni azon, kinek ado mányozza ezí vagy azt a várat, mikor az ország újjáépítése és védelme megkövetelte, hogy minden várnak gazdája, gondozója és védője legyen. Odaadta a várat ama szepesi Galának vagy Gallusnak, aki közös őse voli a Gömöry és Máriássy családoknak. Gala azután a Gömöry nevet vette föl s e család bírta a várai, mely közben a megye székhelye és központja is volt. Az alispán itt ítélkezett, az egyházi hatóságok innen datálták jelentéseiket az eszíergomi érseknek, — 284 -