Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Pelsőcz

Tatarozgaffák ő és fia, de már egyik unokája Bebek Domonkos, sehogy sem tudott megférni a rozoga várban és hát bántotta is, hogy a híresülni s országos szerepeket betölteni kezdő Bebek családnak ősi vára tényleg inkább akolhoz, mini büszke erősséghez hasonlít. Teljesen megújította hát a várat, amely aztán majdnem három századon át lobogtatta ormain a Bebekek agancsos címerét. Pelsőc vára büszke is lehetett e cimeres lobogóra, mert nem volt az a Bebek, amelyik ki ne tünt volna egyházi vagy világi méltóságok viselésében Mindjárt a várépítő Domonkosnak szintén e nevű fia szepesi prépost, majd nagyváradi püspök. Miklós öccse mint szenféletű kalocsai érsek fejezte be életét. De István fivérük sem maradt el mögöttük mint világi ember. Hogy több vármegyék főispánságát viselte, az jó volt kezdetnek. Rövidesen nemcsak országbíró lett, hanem Nagy Laios bizalmasa is. Az öntelt velencei köztársaság nem fért a bőrébe, hát ezt a fészkelődő bőrét jól elpáholta szárazon és vízen Lajos király. Bebek István mindenütt vele volt, sőt a Dalmáciát szent István jogara alá visszaadott zárai békekötésnél mint királyának eskütársa szerepelt, ami nagy s ritkaságos kitüntetés számba ment. Midőn pedig a lengyelországi Belz várának ment neki Lajos király, a roham alatt az ország zászlóját vitte Bebek István. Kicsavarták kezéből a zászlót, de ő vértől borítoffan ordította : — Másik zászlót ide ! Az is elveszett. Nem hagyta magát a kemény magyar : — Kutya litvánja. . . nem fogsz ki pelsőci Bebek Istvánon 1 Négy zászló veszett oda és csak akkor kezdett hátrálni, mikor nem volt már kinek lobogtassa többé az ötödiket és mikor maga a király is megsebesült. . . Bebek Imre is kivette részét az országos szereplésben, mint országbíró. A szerencsétlen Mária királynőt, Lajos király leányát szolgálta ő hűségesen. Sem maga Mária, sem párthívei nem tudtak belenyugodni az olasz király megkoronázásába és hát folyt a tanácskozás, - 280 —