Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Pelsőcz

ajongó erővel és önteltséggel indultak el a római légiók Aquincumból, hogy ama fészkelődő jazygokat móresre tanítsák. Le is igázták őkef, Philecia nevű erődükben. De idők folytával a római sas is szárnyaszegetten hullott le a világ uralmának bérceiről és jöttek k elei felől Attila késő unokái, hogy birtokba vegyék a virágzó kerthez hasonlatos szép Pannoniát. Bors vezérnek jutott az a feladat, hogy a későbbi Gömör megyén átviharozván, a j'azygok régi erősségét Árpád jogara alá hajtsa. El is foglalta ezt rendesen. No ha elfoglalta, jussa volt birtoklásához és nem is ment ki onnan sem ő maga, sem pedig utódai nem voltak hajlandók meleg fészküket elhagyni. így lett a hajdani Phileciából Pelsewez, majd később Pelsőc. Talán háromszáz és egynéhány év tűnt el az idők feneketlen sírjába, midőn aztán Pelsőc és Magyarország történelmébe belehelyezkedtek a Bebekek. Ezen elhelyezkedés módja egész különlegesen történt meg — a rege szerint. Élt a 13. század elején egy Máté nevű juhászember, aki ott valahol a Pipityke orom aljában napról napra s évről-évre csöndes mélaságban legeltette nyáját. Pár birkáján kivül kerek e világon semmi vagyonkája nem volt, de azért fütyörézve járta az erdőt reggeltől estig. Hát mikor egyszer az egyik elkóborolt birka után iramodott volna, futtában megbotlott és hasravágódotf. Körülnézett, mi terítette már le ? Kiálló fagyökér. De e - 277 - (|