Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Murány

újra csak letépték az ť onnan. Ezt annál is könnyebben megťeheťťe Rákóczi hadinépe, meri már az osírom elején báró Limprechí várparancsnok kiťíizeťťe a zászlói. De nem ám a kegyelemért esdő fehérei, hanem a íesívéri egyesülést bejelentő Máriás lobogót. O és az egész várőrség kuruccá vedlett. A magyarul alig gagyogó német megértette a magyar szabadság jajkiálfását és segélyére sietett. S hogy ez nem volt nála szalmaláng mutatja az, hogy később Limprechí mint a palotás ezred parancsnoka, Rákóczi kedvelt tisztié lett. Murány várát Rákóczi odaajándékozta Bercsényi Miklósnak, aki állítólag itt őrizte egy ideig a magyar szent koronát. Erősen tartotta a várat, mig csak Szatmár sikján le nem törött a kuruc zászló. Pár évre rá III. Károly király Koháry II. Istvánnak adta az uradalmat és most is e család, illetve az abból női ágon leszármazó Koburg hercegek kezén van az. A vár pedig ? . . . A nemzet önvédelmi harcainak elmultával nem hallatszott tájékán többé sem ágyúdörej, sem tárogató. Csak sötét felhők lustálkodnak romjai fölött, csak magányos pásztor méla tilinkója veri föl a romok csöndjét s a kicsi hangszerszám hol Mátyás király hatalmáról, hol Basó vadságáról, hol Széchy Mária bájairól, hol meg a kuruc idők hérosi harcairól hangolászik csodálatos, de mégis oly könnyen megérthető s fájón édes melódiákat. - 270 - (|