Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nedec

kodása miaťf csak névlegesen volí az övé. Meg azfán papjainak ügyeivel is el volí foglalva és nem ért reá, hogy megsürgesse vára bajainak orvoslását akár Ferdinánd, akár János királyi udvarában. Különben hiszen vizei őrölt volna e sürgetéssel, mert a két király ugyan bizony el volt foglalva saját váraik s területeik védelmével. János prépost tehát csak akkor juthatott ahhoz, hogy végre „ex arce Dunavefz" keltezhesse Írásait, midőn oíí hagyta a préposťságoí s nyugalomba vonult. Oíí is hali el Nedec várában. Hogyan íöríéní s hogyan nem íöríént, de halála uíán a vár isméi a Laszki család birtokába került. Azonban az 1589-ik év őszén becsörfeíeir Laszki Albert, Jeromos fia Horváth Györgyhöz és az ő hebehurgya módján így szólt hozzá : — Panye, nekem nem kell ez a Nedec. Megyek én Polskyba, oíi vannak nekem jó és sok birtokaim. Jak Bocha kocham : olcsón adom én panye. Akárcsak Lublónál. És még azon évben a szepesi káptalan előtí szerződés köttetett, mely szerint Nedec vára és a karthausiak vele szomszédos vörös klasíroma 350C0 foriníokéri Horváth György tulajdonába mení áí. A vár nagysága és beoszíása bárkií is kielégiíeií volna, azonban Horváíh György úgy látszik, olyan épiíkezési mánia félében szenvedeíí és a vár egyes részeit még kényelmesebbre s erősebbre tágifoíía ki. Ezen építkezéséről még most is beszél oíi a vár főkapuján a fölirai : Georgius Horváth de Palocsa, Dunajec et Landek, Dominus ac Haeres, hoc Castrum virtufe sua acquisivií, ornavií, amplificavif, anno Dei 1601. Azonban úgy volt megírva a csillagokban, hogv a Horváth család kezéből harmadszor js kicsússzék Nedec várának birtoklása. A 17. század folyamán nagy szerepet játszoíí vagyon, társadalmi állás és beházasodás folytán Szepes megyében az Olaszhonból ide költözött Giovaneili de Telvana család. Giovaneili János András a szomolnoki rézbányák bérlőjének minőségében óriási vagyont gyűjtött össze és ezí Szilveszter unokaöccsének hagyta. Szilvesfer leszármazottjai rokonságba kerültek a Gombos, Mednyánszky - 238 — 14