Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Késmárk

ťissima Nomen Domini. Sťephanus Theökely de Késmárk Anno Salutis 1628 renovari curaviť. Az igy áíalakíťoťť vár fényes és valóban fejedelmi pompával telt napokať láťofť azuťán. Éppen száz éves fordulója volť annak, hogy Késmárk Thököly kézre kerüli ... az 1683 i k év eleién a kuruckirály úgy harci dicsőségének, mini családi boldogságának zenithj'én álloťť. Az öreg torony ormán a Thökölyék egymás ellen karddal hadakozó, négyoroszlános címerének lobogóját lengeťťe a szellő annak jeléül, hogy a nagyságos fejedelem iťfhon mulaťozik. De nem csak ő, hanem szépséges neje Zrinyi Ilona és héf éves mostohafia, Rákóczi Ferenc is iťť voltak vele. És az udvar. Az ő familiárisai, fanácsadói, jóbarátai. Csáky István, Petheő László, Andrássy István, Dobay Mátyás, Eödönffy László, Révay Ádám és sokan még, mind ott sürögnek-forognak az árkádos folyosókon, a stuccomennyezetes vendégszobákban, a freskós és faragott márványlapokkal diszifeíf, 200 ember befogadására alkalmas ebédlőteremben. Thököly Imre szerette a társaságot, mulatós ember volt. Könnyen tehette, hiszen a vigan lakozáshoz szükséges személyek és rekvizitumok dúsan kéznél voltak mind. Házi zenekarában 15 trombitás, 6 sípos, 4 hegedűs, 2 dobos müvészkedett, amenyiben a fejedelem is azon nézeten volt, hogy: — Tor az és nem vendégség, ahol nem harsan muzsika s nem ropnak táncot. Badányi Ádám szakavatott vezetése alatt hét szakácsmester sikerkedett a <5—20 fogásból álló s még nem is ünnepi számba menő napi étkezés létrehozatalán. Kellemessy János főpohárnak tiszte volt, hogy Tokaj nedűjének kifogyhatatlanságáról gondoskodjék. Répásy András lovászmesfer és Floga János vadászmester keze alatt a lovászok, fullajtárok, agárhordozók, madarászok és pecérek egész légiója állott a nyargalászások s vadászatok ideién a vendégek rendelkezésére. És mikor néhanapján bejelentette Péchy Gáspár, vagy Hindy György hopmester, hogy nincs vendég: ilyenkor őnagysága vissza vonult családjával pihenésre — 227 -