Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tarkő

— Úr Krisztus, mi lesz még ? 1 — Ferdinánd el van tökélve, hogy lefoglalja György birtokait. Kettős oka is van erre a királyi tudósok szerint : a magvaszakadás és a hűtlenség. Hát ebbe sem én nem megyek bele mint a család fennmaradt leányága» sem kegyelmed nem nyugszik bele mint Györgyünk hátramaradt özvegy édesanyja. — De mit tegyünk hát, Annám 1 —-• tördelte kezeit az özvegy. — Mit tegyünk ? Furcsa kérdés. Appelálunk, opponálunk, rekuzálunk, prolafálunk. Ha ez nem vezet eredményre akkor sírunk, nyelvelünk, karmolunk, harapunk Ha ennek sem lesz foganatja, akkor elhallgatunk és beszélni fognak — ágyúink. Sajnos, a két asszonynak mindjárt az utóbbival kellett is kezdenie védekezését, mert Ferdinánd király nagyon sietett jogait érvényesíteni és egy-kettőre odaállította a vár alá ostromló seregét. Drugethné magával hozta Homonnán nélkülözhető várőrségéf, Tarczaynénak is megvolt hűséges csapata a várban : dehát bármily hősiesen védekezett is a két asszony, a várat képíelelek voltak megtartani, elesett az és a császáriak mindjárt föl is robbantották. Az Úr 1558-ik esztendejében. Ferdinánd a magvaszakadást még csak elnézte volna, de nem így a hűtlenséget. Különleges kegyelemből a két asszonynak szabad utat engedett Homonnára, azonban a János király ügyét pártoló Tarczay György várának pusztulnia kellett, aminthogy vele pusztult el maga a család is. Még azon évben a jászói konvent Dessewffi János iktatta be a birtokba. No bizonyosan megérdemelte, hiszen a magister curiae hivatalt viselte és viseli a család ma is a tarkői előnevet. A vár pedig negyedfél század óta sebzetten-romlottan tekintget le a vidékre és kénytelen tűrni, hogy a multakról regélő köveit kegyeletben vájkáló kezek erre is, arra is fölhasználják. Aminthogy a múlt század kezdetén pálinkaházat építettek azokból. - j 89 -