Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tarkő

de megkapta a flasfromot sebére, midőn azf mondťa neki a király: — Kőnél keményebb volí e ťaťár koponyája, fe meghasiíofíad azt izmos karoddal királyod védelmében. Legyen háí íied az uj vár otf a sárosi ispánság részein és nevezzed azf a íaíár íar koponyájának keménységéről, szikláinak fátalanságáról Tarkőnek. Később a haíalmas Soós György, éppen úgy minf a környék íöbbi várainak ügyeibe, Tarkőbe is beleüíöííe orráť. De a Tarczayak (vagy Tarkőiek, ahogyan akkoriban nevezíe magát a család) rákoppinťoíťak e hatalmaskodó orra. Nagyobb baji okozofí nekik Eperjes városa. Meghalt Zsigmond király és írónralépő vejének Alberfnek, vagy még inkább leányának az ui Erzsébet királynénak, valami nagyon-nagyon szép és éríékes koronázási ajándékot kivánt volna adni a város. Magában a városban nem találódott ilyen, a vidéken kellett hát körülnézni. Tarkő akkoriban éppen olyasféle senkivára volt, mert ura többnyire külországokban kalandozott. No ez jó lesz, gondolták a város nagyfejei. Neki mentek a várnak s el is foglalták azf. A nemes magiszírátus a város tulajdonának jelenteííe ki a várai s azí mint koronázási ajándékot gyorsfufár utján ajánloíía föl az uj királyi párnak. De bizony az udvar nem éri rá, hogy az ajándékkal gondoljon. Az uíószülöíí László ... a lengyel királylyal folyíaíoíí örökösödési háború . . . Cesarini bíboros békeközveíiíései ... a török betörések ... és végre magának, a trónushoz oly makacsul ragaszkodó özvegy Erzsébetnek halála . . . sokkal nagyobb gondjai közé tartozott, mint Tarkő birtokba vétele. Ezt elvégezte Liptóujvár kapitánya, a vaskezü Tarczay László, aki annál is inkább megtehette ezt, mert Ulászló lengyel király írónigényét pártolía és Erzsébeí királynéi elintézte egy mondatfal : — Asszony kezébe nem jogar, hanem főzőkanál való. ^ Ámde sajáf várainak jobbágyi sorban lévő asszonyai kezében még a főzőkanalaf sem igen íürfe meg : liara- 186 - (|