Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sáros

adom végleg s megmásiťhaťaílanul Sáros váráť tartozékaival együtt, tetejébe még Eperjest is, csak hallgattasd el a sok vivátozást. Hercegnek is megteszlek, megérdemled — mint nádor. Dobzse ? Perényi Imre elfogadta maga s családja nevében a donációt — mint magánember. Azonban a hercegi címet rövidesen bekövetkezett halála miatt nem sokáig használhatta s élvezhette. De hát a kis Ferdinánd mégis csak felnőtt és éppen ő volt az, aki a Szapolyai pártján álló Perényieket kikergette Sáros várából és ez száz meg egypár évig a Habsburgok kezén az arx regiae majesíaíis büszke cimeí s jelleget viselte. De jött a linci béke, mely I. Rákóczi Györgyöt tette Sáros várának urává és Sáros vármegye örökös főispánjává. A váron magán csak 42 évig lengett a Rákócziak lobogója, mert — baj történt. A várkatonák közül többen bementek Eperjesre azon tragikus theafrum végignézésére, melyet ott Caraffa hozott színre Keczer András és társai legyilkolásával. Egyiknek közülük talán nagyon idegeire ment a borzalmas látvány, vagy pedig magyar lelke végleg elkeseredett azon : hát bizony erősen felöntött a garatra a szilva párolt levéből. Sötét este danolászva s botorkálva ért a várba vissza, de ott valahogyan eltévedett. Midőn nem tudott kótyagos fejével a sikátorok között s bástyák aljaiba a eligazodni és vackára reáakadni, találomra benyomott egy ajtót, magával cipelt mécsesét eldobta, mialatt dudolázgaíía a kuruc nótát Nem lesz mindenkor így, Szivedben bús ne légy. El ne hagyd magadat, Várjad jobb sorsodat. A szerencse forgandó, Naptól felleg távozó : Szivedben bús ne légy, Nem lesz ez mindég igy ... A végső szavakat már szinte öntudatlanul motyogta : elaludt. De nem aludt el a felborult mécses. A helyiség a tűzmester műhelye volt, aki csak imént távozott és szerte hagyta a frissen gyártott puskaport A mécs lángja bele— 132 -