Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Jászó

Errefelé is fölkerültek. László király iťť üldözte seregével a futásban lévő Salamont, azonban hát az ő embereit is elcsigázta a nagy hajsza és döntögette ki őket a nagy szomjúság. Nem tudtak tovább haladni. Itt esett ez meg la, ezen a sziklás hegyen, ahol egy csöpp viz nem sok, de ennyi sem adódott. A király mán akkoriban is szent volt, csak éppen hogy nem tudott erről a pápa ő szent fölsége és nem rendelte még törvénybe, hogy szentnek tisztelje mind az egész világ a nagy magyar királyt. Hát ezzel az ő eldugott szentségével csak térdre vetette magát ott a szikla előtt, elkezdett imádkozni és imádkozott na­gyon sokáig. És... láss csodát 1 mikor fölkelt és megütötte kard­iával a sziklát, abból friss forrásvíz ömlött elé. Ki és mikor, nem tudódik, de valaki és valamikor e csoda em­lékére e helyen templomot épitett, amelyik aztán hires­hirneves búcsújáró helynek fejlődött. Nagyapám gye­rekkorában volt még egy búcsún ott fönn a hegyen épült templomban, de mán a mult század elején el is pusztult az és azóta nincs aki szent László csodájára emlézzen és a templomot ott fönn újra megépítse. De mán maga a szent király is templomépítéssel szándékolta dicsérni az Úr szent nevét. Egy azért, hogy nagyon kedvére való volt e vidék. Más meg azért, hogy hálát adjon Istennek, amiért sikerült Salamont véglegesen megregulázni és az ország csöndjét visszaszerezni. Ott fönn nem tanálta alkalmatosnak a helyet, nem is ért rá az építkezésre. De mikor a Bódva völgyén fölfelé halad­tában elérkezett seregével a mai Jászó helyére, megállí­totta lovát, körülnézett és azt mondta vezéreinek : — Szépséges hely. Méltó arra, hogy Isten lakoz­zék itt az ő templomában és szolgái inneni vigyék szét az országban az ő tiszteletét és szeretetét — örök idő­kön át. Igy lesz ez ti urak, mert Isten mondja ezt nekem. Látom és tudom. Hát fölépült a templom és a szent király be is tele­pitette környékét a neki behódolt jászokkal, akik aztán elnevezték falujukat Jászénak. De a fehérpapokat csak valamelyes közeli utódja hozta ide. Most is itt vannak, az Isten őket mindégre is megtartsa körünkben... No - 174 - (|

Next

/
Oldalképek
Tartalom