Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Torna

visszatérhetett Béla király a pusztulással elpusztult s földúlt országba: tömérdek gondjai között sem feledkezett m^g azokról, akik szenvedéseiben hűségesen kitartottak mellette. Élete megmentőjét Detrét, Torna várának adománylevelével jutalmazta meg és igy lett e vár egyik fészke a sok közül a Bebek nemzetségnek. Mert Detrétől s ennek fivérétől Fülöptől származott le a Bebek nemzetség, mely a Drugethekkel együtt századokon át ott tartotta kezét a felső vármegyék ütőerein, jóban s roszban egyaránt. A Bebekek sorra mind országos hivatalokat viseltek, még nádor is került belőlük. Sőt egyházi méltóságokat is betöltöttek, mert hiszen Zsigmond király uralkodása alatt Bebek Imre a ródusi lovagoknak — mint ahogyan akkor a johanitákaí vagy máltai lovagokat nevezték — vránai perjele volt s mint ilyen az ország zászlósurai közé tartozott. De ez nem zárta ki azt, hogy ne álljon élére azon főuraknak, akik Zsigmond viselt dolgaival már kezdtek végleg beelégedni. Torna várában vetett lángot az elégületlenség egyik szikrája akkor, midőn Bebek Imre a messze földekről összejött s vendégül látott főurak előtt kijelentette : — Idegenből bejött éhenkórászok lakmározó asztala és idegenből behozott királyi szeretők ágyasháza ez a mi országunk. Mi magyarok csonton rágódó ebek vagyunk a király előtt, mig az idegeneket mint értékes vezérsólymárokat ajnározzák. Ti urak, hát tűrhetjük ezt ? — Nem tűrjük, elég volt 1 — visszhangzott a tornai vár nagyterme a főurak egyhangú kiáltozásaitól. Csak Garai Miklós kezdett volna szólni királya mellett. De a házigazda máris föltette a kérdést: — Mi történjék hát Zsigmoddal, az országfipró zsarnokkal ? Hangzott az egyhangú felelet : — Fogságba vele 1 . . . Ily teljes egyöntetűséggel megnyilatkozó hangulattal szemben a véleményével egyedül álló Garai sem tartotta célirányosnak fölvenni a küzdelmet Zsigmond érdekében. Csak midőn szétoszlóban voltak az urak, Garai odasúgta Bebeknek: - 16 8 -