Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sebes

— Jól van. Mosť háí menjünk a várba, mini jóbarátok Úgy ám, de nem csak ő egyedül lépett a leereszťefť kapu hídjára, hanem uťána csörtettek katonái is. Adott jelre a kardok csattogtak, a mordályok pattogtak — és a várőrség le volt fegyverezve. Fontanus Imre ott azonnal statáriumot tartott a tanács jelenlévő tagjaival, a hóhér is kéznél volt és rövid időn belül Sebesy Ferenc meg Gergellaky Miklós várnagy testei ott függtek a várkapu gerendáin . . . Ez ocsmány hitszegés hallatára Ferdinánd király Fontanus Imrét letétette a birói székről, a város polgárait pedig alaposan megdorgálta : de ez már nem támasztotta fel az utolsó Sebesyt és nem rekonstruálta a Fontanus által feldúlt s fölégetett várat. Nem is építette azt fel azóta senki. A századok folyamán hullotfak-hulladoztakkövei a mélységbe és mostanság már az egykori Sebes várának hegykúpja nem nézheti le a szomszédos öreg Strázs tar koponyáját : ez megszűnt fontos vészleadó állomás lenni, amaz megszűnt erősséges vár lenni. Mindkettőnek gerince puszta s kihalt, a sebesi vár helyén pár alacsony faltöredék búslakodik még. Ráillik Sebes várára s ráillik uraira, a sok megpróbáltatáson átment Sebesyekre a régi latin szó : vixit non diu, sed multa. Nem sokáig, de sokat élt. - Í53