Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sztropkó

Midőn férje ezérí isméťelťen felelősségre vonta, egyízben dühösen szaladt ki az ágyasházból, másnap azonban már jókedvvel és szinte alázatosan traktálta a magafőzte ebéddel Zsigmondot : — Egyék csak kegyelmed. Magam főztem, jó ez nagyon. Már én ezzel is dokumentálom hogy megtérek kegyelmedhez a csínytevések útjáról és hűséges hitvestársa leszek. — Úgy legyen - mondta engesztelődve a férj — most hát a jó ebéd után feketekávét adjál, szívem megtért Rózája. Azt is temagad szép kezeddel főzted, mi ? — Magam én, hogyne. Itt is van már, jó forró. Ez jó emésztést csinál és minden gondot megöl . . . Abban a feketekávéban méreg volt. A gyorsan alkalmazott ellenszerek megmentették ugyan Petheő Zsigmond életét, de ily sátáni terveket elméjében forgató, végleg megromlott asszonnyal nem tudott tovább egy fedél alatt élni. Elváltak útjaik. Ennyi bánat és szégyen sírját kezdte ásni az utolsó Petheő grófnak és bele is dőlt abba az 1764. év szent Erzsébet napján. Ma már sem az egykor országos nevü Petheő családnak, sem az oly változatos eseményeket látott és - 135 -