Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Terebes

Nem halloťťa urának e szavait îussay, mert már akkor ťesťe off bukdácsolt lefelé a kiálló köveken. Drugeíh ťekinfeťeí sem vetett ájultan fekvő nejére, hanem rohant ki és vissza kiséretéhez. Ott lovára vetette magát s kiadta a rendeletet: — El 1 Lengyelhonba . . . — Nagy jó uram, de hiszen Tokajba indulánk — merte vélni főcsaílósa. — Ne lefetyölj ebadta, hanem fölfelé iziben a Latorca mentén. Indulj 1 Sokáig ette Lengyelhonban Drugeíh György a számkivetés keserű kenyerét véres tette miatt. De midőn magas vérdij ellenében visszatérhetett hazájába, Terebes vára már uj események és zavaros idők újabb s más forgatagában állott. Egy ideig Bethlen Gábor lobogóját lengette ormán a szellő, aki a várat fővezérének, Széchy Györgynek ajándékozta. De midőn ezt a kapzsi és erőszakos főurat saját szolgái megölték, neje révén a vár ismét a Drugethekre szállott vissza. - 104 -