Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Terebes

Aminť ez t megcselekedte Drugeťh István, aki saját fivérét vette ostrom alá éppen Terebes várában. Magán e íényen napirendre íérf volna akkoron a politikai és vallási kavarodásokkal túlfűtött kor. De az még ősapáink szemében is szokatlan pikantériával vonta be az esetet, hogy a hatalmas Drugeth István főispán e tesívérostroma miatt nótát kapott. No nem olyan nótát, amelyre vigan elbokázza az ember a palotást, hanem amelyik a vagyonelkobzás bús melódiáit harsogta a zöldasztalnál ülő komoly bírák ajkairól Drugeth István fülébe. Még talán ez is beleillett ama kor kereteibe. De hogy éppen az alispán — a makacs erélyességében sem jobbra sem balra nem tekintő Barkóczy László - saját főispánját, idézze törvénybe : ezen a megye urainak egyik része fölháborodott, másik része kacagott. Nem is lett semmi eredménye Drugeth István megnótázásának, csak éppen hogy fivérének felesége az ostrom rémületei következtében idő előtt szülte meg idétlen gyermekét, benn a szorongatott várban. Nagyobb port vert föl az a másik eset, melynek ugyancsak Párics-Terebes vára volt a színhelye. Az idősebb Drugeth György csöndesen élte boldog házasságának éveit világhíres szépségű nejével, Dóczy Fruzsinával. De midőn az ifjú Szapolyai János Zsigmond elhalt : megszűnt a terebesi békés idill, mert Drugeth György jóllehet lelkes híve volt a Szapolyaiknak, de János Zsigmond ama végakaratába, hogy Békés Gáspár legyen Erdély fejedelme, nem nyugodott bele és teljes erejével Báthory István mellé állott. Másrészt a török támadások mind erősebben csaptak le a zempléni részekre, no meg a főispánság elnyerésére is gondolni kellett, hiszen a Drugethek tarsolyban hozták magukkal e világra főispáni pátensüket. Mindez ügyek mozgást, járás-kelést igényeltek és ezért György úr nagyon keveset volt oflhon. Ha pedig mégis Terebesen tartózkodott, akkor meg bezárkózott Tussay János nevü íródeákjával szobájába és tollba mondta neki a proklamációk, allegációk, postulációk, inkrepációk és deferációk egész tömegét. Mikor aztán ismét elrobogott útjaira hol Erdélybe, hol a török ellen,