Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tiba

§

miní nyugaton Vinna, úgy keleťen Tiba romjai nézde9 lödnek föl a mogorva Vihorláť csúcsra és lesik, nincs-e valami parancs. Nincs . . . nincs. Fönn az k öreg Vihorláf mintha elbóbiskolt volna, lenn a vár elnyűíí romhalmaz. Különben is a íibai vár romjai sohasem is íörődfek valami nagyon sokat a világ folyásával. Mélyen benn a hegyek között a Borolló szorosban, meredek s erdős hegy tetején búslakodnak azok. Országos vonatkozásokban soha nem szerepelt, sőt elmondhatja magáról azt, amivel vártársai közül kevés dicsekedhetett : soha semmiféle ostromot nem állott ki. No de azért viszont nem lehet mondani azt sem, hogy mozgalom és tülekedés nem verte volna fel tájékát. Tett erről a hatalmas Nagymihályi nemzetség, melynek leszármazottjai kezdettől végig uralták a várat. Tibát és az aránylag rövid idő alatt ágas-bogas fává cseperedett nemzetségtörzset a tatár veszedelem után pár évre emlegetik együttesen a krónikások. Akkor volt ez, mikor a fiatal Jákó comes kiszemelte magának Apa bán szépséges unokáját, kézen "fogta s azt mondta neki : — Uccu rózsám 1 én a tied, te az enyém. Kössük össze magunkat a szent házasság örökös koszorújának kötelékével. Jó lesz ? Hát jó is volt az különösen Jákó ifjúr számára, mert e házasság révén jutott birtokába Tiba földje, mely hogy központ és védelmi erősség nélkül ne maradjon, megépítette rajta Tiba várát. U j várának ormáról boldog - 53 - (|