Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Az árvaság kora

MADARAK KÖSZÖNTNEK Már észre sem veszed a virágokat, ha fehér szirmot bontnak üde tavasszal. Pedig emlékszel, fürge suhanc korodban a táncoló lepkéknek is örültél, méheknek, bogaraknak. Már nem érzed a zsenge fű szagát sem, tenyérben morzsolt rögnek simogatását. Most, hogy újra itt vagy a természet ölén, égbe nyúló fenyők zúgnak körötted, madarak köszöntnek mint régi barátot, s te, mint üldözött vad, futsz csak riadtan, úgy érzed, védtelen vagy, valahol elvesztetted, mint mesebeli pásztor bűvös igéjét, elvesztetted a mezítlábas legénykét, ki értette a fák, a madarak szavát. 1958 59