Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Az árvaság kora

MÉLYSÉG Borzongsz a mélység küszöbén, korlátok vaskarját markolod. Torkon ragad a rémület. Most érzed csak, hogy gyáva vagy, bűntársad rég a félelem, s a vékony korlátra úgy tapadsz, puszta tenyérrel, védtelen, mint anyamellre a csecsemő. Hullámzik, inog lent a mély, Jónás cethalát ne keresd, a kor csodákat nem terem, s ha magához húz a nyers erő, kezeddel a semmit markolod, sebzett madárként lezuhansz, holtan maradsz a köveken. 1965 41