Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Alegkisebb legény

LUCA-NAPI EMLÉK Rossz fazekat és csengőt rázva, didergő szájjal, lelkesedve jártuk végig a sáros utcát Luca napján, s ha jött az este — szárnya nőtt a babonának. Szíjostorral az öreg pásztor nagyot suhintott egyszer-kétszer, és elmondta a mondókáját: Kövér fű nőjön kint a réten, t szaporodjon a rideg állat. Lármás gyerekhad körüljárta, és rázta, rázta a sok csengőt. Én sírós arccal álltam ottan, szomorúan, mint szürke felhők — lyukas cipőben, csengő nélkül. Csak ócska fazék jutott nékem — néhol csillogott kék zománca. Akkor szúrt szíven legelőször a szegénység örökös átka. 1955 19