Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Hettita ballada

KÖLTÉSZET Ha a versek megmaradnak, talán a lényeg marad meg. (Szerb Antal) Versek: sötét éjszakák töprengő fájdalma, borzongó testem, szívem botló verése, teremtés gyönyöre, az újraélés pillanata. Orfeuszként bolyongani a világ útjain, hinni a ritmus mágikus erejében, kitörni a körből, elhagyni a Szférák zenéjét, csillagokig száguldani, árva rakétán, súlytalanul, de visszatérni újra — várnak az elhagyott állomások, ágon hintázó madár füttyszava szólít, elvarázsolt őzek isznak poharamból. Kenyérként tördelem a verset, vegyétek, szelíd vadjai az erdőknek, mezőknek. 1977 117