Ozsvald Árpád: Oszlopfő

A nagy sási kígyó

GALAMBOK SZÁLLNAK FEKETÉBEN Kis Tit, hallod? Gránátvirág üzen, régi-régi társad! A fehér galambok felrepültek, a kék lepkék hímporát tenyeremen meg se láttad, az írott kövek is összetörtek, őrzöd-e még a kámeákat? Kis Tit, a köszönőverset ki mondja el nekem újra? A Székcsillag fénye megkopott, köddé váltak a régi szentek, nincs szükség most vértanúra, szép arcokról a könnyharmatot a hajnali szél már lefújta. Kis Tit, halk félszavak titkát esti sétán kinek idézzem? Emlékgyöngyeim szétperegtek, virágos bokrom letarolták, lámpám eloltom, minek égjen, akire vártam, nem jelent meg. Galambok szállnak "feketében. 1963 101