Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

HORVÁTH NÁNDOR A lucki libák. Ez kérem háborús történet lesz. De azért kedves hallgatóim, rie rémüljenek meg. Ünnepélyesen igérem, hogy egyetlen ágyú vagy puskalövést sí?m fognak hal­lani, senki sem sebesül meg és senkit sem avatok hőssé. Ellenkezőleg kérem... A történetben egy gyásza­lak fog szerepelni, akit nem bujtatok a régi elbeszé­lők receptje szerint álnevek mögé. Nem lesz az sem Zoroaszter Zeno, sem Baradlay Richárd, hanem Hor­váth Nándor. Mint önkéntes a tiszti vizsgán csuful elbuktam. Egyszer ugyanis Pottyondy őrnagy úr meglátogatta az önkénteseket és elmagyarázta nekik, hogy amikor a srapnell a magasban explodál, repeszei egy kifeszített esernyő drótjai irányában szóródnak széjjel. Ugyanezt a vizsgakérdést kaptam én is, de téve­désből esernyő helyett napernyőt mondottam, szóval homlok-egyenest ellenkezőt mondottam mint az őrnagy úr és még ma is naponta hálát adok Istenemnek, hogy csak megbuktam a tisztivizsgán és az első menetzász­lóaljjal kiküldöttek a frontra és nem Ítéltek halálra. Menetzászlóaljam parancsnoka Selyem Dezső ka­pitány volt és én voltam egyetlen önkéntese. Selyem Dezső melegszívű, jókedélyű aranyember volt, csak az volt a hibája, hogy folyton magához citált és a legképtelenebb feladatokat bizta rám. Például Luckban odahívott magához és a követ­90

Next

/
Oldalképek
Tartalom