Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

Hát másnap kinézek az ablakon, majd elájultam neveltemben, két kis lurkó nagyban cipel egy káposztáskövet. — Viszitek vissza?! Ez nem árva kő! Ez kell a káposztátokra! Nem tudjátok, hogy szól a 7. parancs? A többiek pedig napokon át hordták nekem az udvaron, szántóföldön heverő magányos, árva köveket. Mind felszedték őket, előbb persze tisztára mosták és csak úgy hozták el. Feltűnt a falusiaknak, mit is cipelik az iskolások azt a ménkű sok követ. Meg is kérdezték. — Minek lesz az a sok kő? Csak nem épit a kisasszony új iskolát?.. — Hja, az tilók, — felelik nagy fontosán a gyerekeim. * Szamaritánus tanfolyamra jártam. Ezt elvégezvén, felvilágositottam tanítványaimat, hogy ezentúl ha falunkban valamely baleset fordulna elő, csak hivjanak engem, rögtön kész vagyok segíteni addig, mig az orvos jön. Meg is mutattam az elsősegély nyújtáshoz szükséges szereket, orvosságokat, melyek egy táskában, liliputi- üvegekben voltak. A gyerekek hazamennek s nagy örömmel újságolják a hirt: — A kisasszonyunk kitanult orvosnak! — Másnap egy nénike keresett fel: — A gyerekektől hallottam, hogy orvosnak kitanult. A fiam nagyon megvágta a kezét, kérek egy kis orvosságot. Mire a köténye alól egy literes üveget húzott ki. * Ha egy tanuló megbetegszik, - kivéve ha nem ragályos beteg, — az egész osztály meglátogatja beteg társát. A beteglátogatást annyira buzgón végzik, — hogy egyszer Pistát meglátogatták, aki nem is volt beteg, — csak lyukas volt a czizmája. Egyszer meg mit csináltak ? Hallották az iskolában, hogy a vig kedély valóságos orvosság, sőt vidámsággal még meg is lehet gyógyitani a beteget. Felkerekedtek néhányan beteg társuk 87