Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

légtől. Az érzés megkapta őt is, közvetlen lett s e pillanatban nem volt többé a számitó, a ravasz taktikákat kijátszó szívtelen nőhóditó, hanem egy szerelmes férfi, ki kér, ki könyörög, ki sir, s ki ha kell brutális, nyers párját kereső himmé lesz. — Clarisse, mire vár? Mit akar? Hát nem látja megsorvasztó, kétségbeesett vergődésemet? Hát nem látja, hogy nincs éjjelem, nincs nappalom s mint egy beteg maniatikus futok az emberek általános nevetése, gúnykacaja között maga után? Lesem pillantását, esdve könyörgöm egy jó szavát. Boldoggá tesz a látása és az őrület környékez, ha nem találom Mint egy kivert kutya kóborgok fél éjszakákat át ablaka alatt, s néha már kezembe van a csengő, hogy csengetek s félre lökve mindenkit, ajtót berúgva, török be magához, magukhoz, hol maga nyugodtan alszik a puha, meleg családi fészekben. Nyugodtan s hideg szivtelenségében nem gondol arra, hogy betege vagyok, hogy nem merek egyedül lenni már, mert félek önmagamtól, félek gondolataimtól, maga nyugodt, maga nem törődik azzal, hogy mivé tett. Nyugodt és boldog, hogy engem, a kikiáltott, a közveszélyes nőhóditót végkép lefegyverzett. Maga a kérlelhetlen nemezist játsza velem, szemben, hogy én is tudjam, mit tesz az zakatoló aggyal, fájó szivvel, sirva orditva a kintól megösmerni a szerelem pokoli gyötrelmét Maga élvezi ezt, magának jól esik látni vergődésemet, mert szívtelen, mert gonosz, ki mesterkélt kacérsággal kergetett bele ebbe az őrületbe. S az asszony hallgatta némán, mint ömlik a szenvedélyes szavak láva zuhataga a férfi ajkáról, de most már nem birta tovább, hitt és boldog volt, hogy tudott hinni, hogy átérezte a szavak bensőségteljes, igaz tartalmát, hogy szerették s meg volt a jog, hogy szerethessem. Felugrott és minden válasz helyett átfonta a férfi nyakát és egy mámoros, szenvedélytől lihegő csókkal tapadt a férfi ajkára, ki azt mohón viszonozta. 75