Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

VERŐ GÉZA AZ ANYÁM. Tudtam, hagy egyszer -bekövetkezik És mégsem hittem el. Nem merte sohsem kiejteni a szám, Hogy mi lesz ha egyszer meghal az anyám t Az anyám, ki én volt és én voltam Ô, Örömét nevettem s ő bajomat sírta. Szenvedett magáért, szenvedett értem, Ő semmitsem kapott s én mindent kértem, És egy szeptemberi esős éjszakán, Meghalt az anyám. Meghalt. Kiterítve fekszik. Kiszenvedi, vézna, megtört, hideg testét Csillogó fekete ruhába öltözik. Kedvenc ruhája, mit féltő gonddal őrzött, Talán azért, hogy soká kitartson. S melléje tették mind azt amit szeretett. Áldott drága kezei között Rég elhunyt fiának képe, Utolsó virágaim És egy gyöngyház rózsafüzér Büszke nemes arcát a kin sem torzította eU Pedig emberfeletti módon szenvedett. Krisztusi türelmét, jóságát, jellemét, Ha van még Isten, jutalmazni kell! Drága halott anyám most itt fekszik elöltem S én dermedt, vörös szemekkel nézem, 5 míg keserű torkom görcsösen szorít, Könnyázott kendőm rongyokra tépem, * De egyszerre jaj e rémes éjszakán, Fülembe üvölt az átkos magány — Jaj nekem, jaj százszor, mert meghalt az anyám 1 6