Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

eső közigazgatási birodalma. Nem tartozott se Bars, se Nyitra, se Komárom vármegyékhez. Dolgaiba nem avatkozhatott be sem a szomszédos nemes vármegyék hatalma, sem pedig a törökhódoltság idei parasztvármegyék hatósága. Azt a kiváltságát megtudta őrizni mindig, hogy a kis területén levő dologba senki se üthesse bele az orrát, de ezek viszont azt nem, hogy a verebélyi szék hatalma ne mérjen igazságot az ő területükön, ha ott földesűri joga volt a prímásnak. Ennek a kiterjeszkedésnek segítségére volt az a szoros kapcsolat, mely az érsekségei a káptalanjával összefűzte. Úgyhogy a verebélyi széknek pálcája olykor elért Pozsonypüspökitől egész a Kassa feletti Gárbócbogdányig is. Ennek a más vármegyékbe való benyûlásnak meg volt az a jó oldala, hogy a primáši uradalmak területén elkövetett deliktumokért kétszer is mértek igazságot. A vármegye elitélt, a verebélyi szék felmentett, vagy megfordítva. Abból sem esett nagy baj, ha a vármegye ítéletét, még ötven bottal erősitette meg a verebélyi szék. De hát kik voltak a látható urai a verebélyi széknek ? Mert az bizonyos, hogy abban az időben magát a prímást nem lehetett olyan könnyen látni, mint manap. Hát a primáši nemesek. Nem fontos, hogy melyik primás tett a királynak akkora szívességei, hogy nemesiíési jogot kapott az érseki uradalmak területére. Szép jog volt ez nagyon, de valami sok haszna nem lehetett. Kár, hogy akkor még nem emancipálta az országggyülés a zsidókat. Micsoda üzleteket lehetelt volna ebből a jogból kicsiholni ? így csak azoknak a szegény jobbágyoknak adhatott a primás nemességet, akik a zászlaja alatt vitézkedtek. Minthogy olyanfajta módja nem volt a birtokszerzésre, mint a királynak, a nemesi kutyabőrhöz nem adott zsírozónak szép kerek birtokokat. Lehet azonban, hogy akkor sem adott volna, ha a kihalt családok ha50