Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

nyugati versekkek. S itt a nyugatos irók között megint felbukkant egy tanár-poéta, akiről Nyitrával kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk: Juhász Gyula. Ennél a névnél az olvasó el fog kissé csodálkozni. Nyitra Juhász Gyulánál? A délibábos Tiszavidék álmatag, bús impresszionistájánál? Az alföldi lírikusnál, Szeged költőjénél ? Aki azt a vidéket énekli meg verseiben, ahol: „Pipacsot éget a kövér határra, A lángoló magyar nyár tűzvarázsa." Mit keresnének erdős hegyeink, gyors patakjaink, ódon városkáink ebben a lirában ? A déli verőn a hegyvidéki ködök! Pedig hát igy van: Juhász Gyula lirája rengeteg nyitrai képet tartalmaz. Nem csoda, hisz két éven át tanárkodott egy kis, volt nyitramegyei városkában: Szakolcán. Juhász Gyula közvetlen a háborús évek előtt működött Szakolcán, s a kath. főgimnázium 1911/12 és 1912/13-as értesitöiben bizony ott szerepel Juhász Gyula neve. Sötl Mindakettöbe Juhász Gyula irt bevezető tanulmányt: „Poétikai tanitásom kis tükre" és „Néhány szó az új irodalomtörténeti tanításról" cimmel. Juhász Gyula itt helyettes tanár volt, tárgyai a magyar, latin nyelv és irodalom voltak s az Önképzőkör vezetője volt. Tantárgybeosztása a második évben sem változott, csak a neve emelkedett egy fokkal a magyar irodalom grádusain: a szomorúversü poéta, aki a katholikus gimnázium értesítőjének előszavában merészen lándzsát tört Ady Endre és Babits Mihály mellett, 1912-ben elelnyerte a Buiyovszky irodalmi dijat. Juhász Gyula Szakolcán szorgalmasan verselt, egy egész versciklusa készült itt: A dalok a végekről. Bágyadt világszemléletö versek, kétszeresen vonul át rajtuk az a fátyolos hang, amely Juhász Gyulát külön35*