Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

A népviselet. A magyar félsziget palócainak ruházkodásában az utóbbi időben egyre jobban érezhető az idegen hatás. Vannak falvak, melyekben a régi örökszép népviselet ritkul és helyét a kombinált városias viselet foglalja el. Egyrészt a városok közelsége, másrészt a közeli szlovák falvak népviseletei befolyásolják érezhetően a magyar-palóc népviseletet, úgy a ruhák darabjainak alakja, mint diszitése, sőt anyaga tekintetében. Tisztára szlovák hatást árul el a fehérneműnek feltűnő szinű selyemmel és pamutszerü anyagokkal való himzése, mely akár szalagos, szögletbe végződő, csikós vagy virágos — egyformán szlovák eredetű. A férfiaknál egyre ritkább a vitézkötéses, zsinóros magyar nadrág, mig a bekecset a városias szabású kabátok váltják fel. A tipikusan palócos szabású és diszitésű szűr is ritkaságszámba megy már. Kétségtelen azonban, hogy amig a régi magyar népviselet hétköznapi használata erősen alábbhagyott, hogy helyet adjon az olcsó anyagú gyári ruháknak, — addig nagyobb ünnepnapokon vagy kivételes alkalmakkor előkerülnek a ládából a régi palóc népviselet ruhadarabjai. Csak a hozzáérlő tudja megbirálni, hogy milyen óriási értékek hevernek a legtöbb család ládájában, régi ruhákban, hímzésekben és egyéb tipikus népviseleti tárgyakban. Sok gazda rendelkezik például a család rég elhunyt tagjaitól reá hagyományozott himzett, vagy kivarrott ruhaértékekkel, melyek dacára annak, hogy több évtizeddel ezelőtt készültek, olyan állapotban vannak, mintha most kerültek volna ki a szabóműhelyből. Egy-egy palócos diszes ruhadarab, himzés, vagy ágyteritő — mely hosszú időn át készülő házimunka, — rendkivüli, mondhatni muzeális értékkel bir. Nincs túlzás abban a megállapításban, hogy ha e régi népviseleti műkincsek belső értéküknek megfelelő áron eladhatók lennének, úgy a magyar-palóc falu népe 168*