Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

SÁFFÄR KORNEL EGY NÖ ÜL SZEMBEN... Csak szemben ül és sir, hangtalan, könny telen. Fehér ruhája, fehér kalapja, mindene fehér. Milyen bánat lehet a lelke mélyiben? Egy nő ül szemben és hasztalan csak egyre vár. Kire? Mire? Idegen a szava s a lelke És mégis fáj a sorsa. Miért sir vájjon ? Fehéren, hangtalan siróvá vájjon mi tette? Egy nő ül szemben csillogó villanyárban, Csak néz, csak néz és egyre vár, Valakit, aki tán messze elment S kiért bizonnyal úgyse kár. Egy nő ül szemben Máig nem láttam És néha szememhez épit könnyhidat. Talán nem is vár senkit, tán baja sincs, Tán engem érez és megsirat?... AD 10, MADAME! Tavaly ilyenkor júniusi este emberek között, ketten, egy[magunkba Ültünk a kávéház hűvös terraszán, Beszéltünk, mondtunk semmiségeket s a cigány szépen, mélyen [húzta, húzta... Tavaly ilyenkor, júniusi éjjel keringő zengett bennünk, lágyan [zsongó. Dalolt, dalolt zsibongó, nyári élet, Nem fájtak régi, elpazarlott évek, Nem fájt a ma, a multat rontó, bontó... Egy éve csak. Már elfeledtük. Oly régen volt, igaz se volt [talán ?... Kacagva, sirva élünk már a mának, De mégis... én megüzenem Magának, hogy szép volt. Adio... Adio... Is-adamel... 146*