Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

DOMBAY HUGÓ ESTI HARANGSZÓ. Haza felé tartok a mezőrül, Alkonyodik; lent függ már a nap, És a csöndben, amely a mezőn ül, Halk harangszó a fülembe csap. Csengve-bongva végig rezg a tájon, Merte szellő lebbenése száll, S messzi fődön, akármerre szálljon, A természet áhítatban áll. Mért e csönd ? Más hang nyomát se hallom, Még bogár sem zsong a réten át Az egész táj olyan, mint e templom, Ha benn' súgva mondják az imát. Leveszem a kalapom, megállok, Hogy ne halljam lépteim neszét S ne zavarjam ezt a földi álmot, Mely egy szent, bár hangtalan beszéd. Én úgy érzem, — nem tehetek róla —: Hogy imába mélyedt fü, levél S egy fohásszá olvadott a róna, Áldva azt, ki a magasban él! 13^