Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

rám. Odaértem hozzájuk. János köszönés nélküi odakiáltotta felém: — Felvágták a hasát! és egy hirtelen mozdulattal felemelte kis huga szoknyácskáját és másik kezével odamutatott a forradásra. A kislány szégyenlősen dugta be mutatóujját a szájába de azért hagyta bátyját és ő is rám nézett oldalraferditett kis fejecskéjével. — Hát csak vigyázz János a hugocskádra, nehogy megint valami baja essék. Tudod, te vagy a legöregebbik, káromkodni is tudsz, ha nem is szoktál, mert az nem illik, de tudsz s ez a fő és meg fogod mindig védelni kisebbik testvéreidet. Igaz-e János? Bátran mondta ki feleletül: — Igen. FORBÁTH IMRE A PARASZT. Kit fekete sárból kínok közt dagasztott valamely balga péksegéd, durvának s komornak e szutykos, bütykös, toprongyos parasztot bámulom — őslakóját a szélnek, a pornak a mérgesfúlánkú, vad, falusi napnak s kit jégesők paskolnak nagyon sokszor s gond, robot, nyomor, mint kuvaszok harapnak kinek hangos jajszavát csattantja az ostor és bőrén tanyát ver sömör és tetű zsák a ruhája, fekhelye csepü — e búvalbélelt, keserű, szegény társamat bámulom! Látom, ahogy kemény kezéből hullton-hull létünk minden jója: ő a paraszt! kenyér és bor ajándékozója J 125*