Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

A hosszúszemöldökű dühös közvádló összeszedte a tízparancsolat meg a corpus iuris valamennyi idevágó paragrafusát és ráolvasta a vádlott fejére: Ez a semmirevaló asszonyi állat megfeledkezve isteni törvényekről, a házassági tisztességről, becsületes férjét megcsalni, másnak meleg fészkét feldúlni nem átalkodott. Idegen férfiú karjába dült vala nem is egyszer, de sokszor! Bűnhődjék tehát tüzesvassal ocsmányságáért! Rozina reszketett, mint a nyárfalevél, helyette törvénytudó védője emelkedett szólásra. Tagadom — úgymond — az előadottakat. Sok ezeréves história, hogy Éva anyánk ravasz fondorlattal elcsábitotta a Paradicsomban a szelid Ádámot, tehát nem lenne csodálatos, ha itt álló unokája örökli ükanyja veszedelmes hajlamait. Erről azonban szó sincsen; de ha lenne is már meglakolt érte eleget ez a szegény gyönge nő, hiszen sokáig sinylődött gyilkosoknak való sötét börtön rothadt fenekén! A tanuk mást vallottak. Kiderült, hogy több éjszakán együtt mulatott Pál ur Rozinával egész reggelig. Pál úrról több szó nem esett ezután. Megúszta a dolgot néhány házi pofonnal, ha ugyan legalább ezt is megkapta. Rozinára ellenben kegyetlenül lesújtott a bírói kéz. A nyitrai vásártér széles piacán izzó parázson tüzesitett bélyegzővel várta a hóhér és rányomta azt hófehér arcának mindkét felére. A megkínzott asszony hasító sikoltása átharsogta a zűrzavart, a forróvas szántotta barázdákba belehullottak sürü könnyei. A kinzómester ezután végigverte korbácsával és kilökte a város kapuján azzal a toldással, hogyha Nyitramegye területére visszatérni merészel, halállal bűnhődik. Az örök szégyenbe, végtelen nyomorba menekülő Rozina karcsú alakját elnyelte az őszi köd, gyötrelmes sorsáról csak a nyárfalevél susog és néhány fakó sorával egy vastag porlepte jegyzőkönyv beszél. 9