Nyitott könyv. Prágai magyar költők lírai antológiája (Prága. Új Munka, 1930)

Darvas János - Hosszan, üresen

Hosszan, üresen Olyan jó így. Bámulni az űrbe. És révülettől megkövülve Nézni egy lángot hosszan, üresen. A lángnak mindegy, kire s mért ragyog, Oly mindegy az is, hogy én én vagyok. Ülhetne más is itt, így, csönd-lesen. Cserélt lélekkel, létét is felejtve, Személytelen nagy dermedő delejbe Zuhanna ő is lankadt-kéjesen, A minden-mindegy ringó pamlagán Kereng az űrben a csönd, a magány. Mindegy, ő hull-e, avagy én esem, S oly édes-mindegy, mért, hová s minek ? Életem-holtom vájj ki érzi meg? És mit segit, hogy tudván : kérdezem ? Oktalan célok, céltalan okok. A láng is mért ég és mivé lobog ? Füstjének nem lesz még emléke sem. Oly mindegy-jó igy : bámulni a lángba, Oly mindegy-jó igy : kérdeni hiába S nézni a füstöt hosszan, üresen. 33