Nyitott könyv. Prágai magyar költők lírai antológiája (Prága. Új Munka, 1930)

Darvas János - Fölébredni a rossz álomból

Darvas János S kis Böske . - . édes első lány-csoda . . . Hogy elfeledtél ! Én téged soha. Tízenhat éves maradsz holtomig. Majd szörnyű álom. Vér. Hullahalom. Halál. Ébrednék. Nincs rá hatalom. Rémesbet ennél rém nem álmodik. Más. Rabság. Szurony, Éhség. Rettegés. Betegség. Honvágy. Jaj, nehéz, nehéz ! Minden valónál vadabb, rossz valóság. . . . S álomban álom : boldog, boldog éden Párom szemében, csókjában, szívében — Ó, merre vagytok, régi égi órák? Kenyérparancs hitt : menj, rohanj, keresd ! Loholni ! De mint mázsasuly-kereszt, Ólmozza léptem álom-babona. Vagy ilyen érzés : lépcsőn menni, menni S csak lépcső, lépcső, köd és semmi, semmi, És mégy, és mégy és el nem érsz soha. Máskor légy vagyok s egymást tapodóan Fuldoklunk ezren nagy-nagy légyfogóban S nyüzsög a vizben halál-rémület. Most meg hajón szállsz. Rajta kis család. Hallod messziről szirének dalát, S árbochoz kötve zenét hall füled. Vinne vitorlád szélcsendes tavon, De messzi mágnes-sziklák átka von, Zátony zug, vész vonz s nincs, nincs semmi mentség. De ilyen is van : furcsán, nesztelen Hágsz, lépsz tenyérnyi párkányszéleken . . . Jaj, csak a neved, a neved ki ne ejtsék. 29