Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az előkészületek

AZ ELŐKÉSZÜLETEK 89 Ilyen előzmények alapján már eleve feltételezhető és várható volt, hogy az 1930. december 2-án reggel kezdődő népszámlálás gyakorlati lebonyolítása is több jogos panaszra ad majd okot. A magyar pártok magukra vállalták a magyarságot érő népszámlálási visszaélések orvoslásának kieszközlését, amennyiben ennek érdekében a sérelmet szenvedett fél valamelyik pártirodájukat felkeresi. A magyar ellenzéki sajtó — amint azt már említettük — igyekezett erről megfelelő módon tájékoztatni olvasóit, továbbá mindent megtett annak érdekében, hogy erősítse a magyar lakosság nemzeti öntudatát, fokozza elszántságát a nemzetisége mellett való szilárd kitartásra, illetve bátorítólag hasson az ingadozókra és megfélemlítettekre. 1930. december 2-án a Prágai Magyar Hírlap lendületes cikkben hívta fel a csehszlovákiai magyarság figyelmét az aznap kezdődő népszámlálás nemzetiségi vonatkozásainak kisebbségpolitikai jelentőségére. A cikk szerint a lelkiismeret parancsának minden magyart arra kell indítania, hogy éljen a törvény által biztosított jogával, és vallja magát minden közvetlen és közvetett nyomás ellenére magyar nemzetiségűnek. „Jól tudjuk, hogy igen sok embernél a tényleges vagy vélt függőség a saját vagy hozzátartozói exisztenciájának féltése, nagyon is befolyásolja a lelkiismereti szabadságot" — írta józan realitással a Prágai Magyar Hírlap, majd bátorítóan így folytatta: — „De midőn a legszentebb kincsünkről, nemzetiségünkről és anyanyelvünkről van szó, félre kell tenni minden anyagi érdeket, és ha szükséges, áldozatot is kell hozni. A törvény bünteti az anyanyelv hamis bevallását, és mi nem kívánunk mást a magyarajkú őslakosoktól, mint hogy becsületesen, szigorúan a törvény értelmében mondják be az anyanyelvüket, és semmi befolyásnak nem engedve, ahhoz ragaszkodjanak." Az idézett cikk szerzője különös szeretettel fordult a magyar ajkú zsidósághoz, miközben leszögezte, hogy a fennálló nemzetiségi taktikázás következtében „különösen erős lélekvásárlás indult meg a zsidóság körében". Rámutatott, hogy a népszámlálási kormányrendelet a zsidóság számára látszatra „privilégiumot statuált", amelynek következtében „egyszerre kiváltságos néppé lettünk". Ugyanis „mindenki másnál az anyanyelv határozza meg a nemzetiséget, csak a zsidónak engedi meg a törvény, hogy az anyanyelvétől eltekintsen, és felekezeti hovatartozása alapján magát zsidó nemzetiségűnek vallhassa". A cikk szerint — a szerző maga is zsidó vallású magyar — azonban mindez csak azért van, hogy ezáltal a zsidóság nagy részét elvonják a magyar vagy német kiebbségtől. A magyar nyelvű és magyar érzelmű zsidóság nevében azonban a szerző öntudatosan vallja: „Mi, zsidók, akik magyaroknak születtünk, a magyar kultúrán nőttünk fel, sőt sok jeles