Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Előszó (Gyurcsík Iván)

8 ELŐSZÓ anyanyelvünk, magyarságunk, nemzetiségünk legfontosabb hordozója, tartópillére? Mindezekre és megannyi más sorskérdésünkre az 1991. évi népszámlálás nemzetiségi adatai fontos válaszokat adnak. Helyesebben szólva: a választ mi magunk adjuk meg! Ha tehát nemzetiségünk vállalását ma — a korábbi félelmeket levetkezve, az elszlovákosodással szembeni közönyünktől, az erre serkentő hivatalos rávezetésektől megszabadulva — újra mindannyian fontosnak tartjuk, úgy magyarságunk megvallásával a közép-európai nemzeti-nemzetiségi egyenjogúsítás demokratikus küzdelmeiben jó eséllyel szállhatunk síkra kisebbségi jogaink kivívásáért Ezzel szemben minden elbizonytalanodás, tétovázás a kisebbségi jogok további leszűkülését eredményezheti, ami rövid időn belül végzetesen felgyorsíthatná az asszimilációs folyamatokat a csehszlovákiai magyarság soraiban. A magyar nemzeti kisebbség fejlődése Csehszlovákia számára is rendkívül fontos, hiszen a két országrész többi kisebbsége a jelek szerint már mind túljutott az asszimilációnak azon a kritikus pontján, ahonnan már csak csodával határos módon lehet visszafordulni. Mi, magyarok vagyunk az utolsó fejlődőképes csehszlovákiai nemzeti kisebbség. Létünk, fennmaradásunk éppen ezért a csehszlovákiai demokratikus nemzetiségpolitikai törekvések bizonyítványa. Fogyatkozásunk és minden ellenünkben, sérelmünkre elkövetett jogkorlátozás ezt a bizonyítványt rontja le Európa szemében. Pedig Európa ma a nemzetek kiengesztelődését óhajtja. Nekünk ma itt, Közép-Európa keleti régiójában a megbékélés, nemzetiségi türelem és nagyvonalúság pozitív nyugat-európai példáit kell állandóan szem előtt tartanunk. Az északi magyarság nem saját akaratából vált csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbséggé, nem kérdezték meg, nem „önrendelkezett". A győztesek rendelkeztek fölöttük. Ebben a helyzetben próbáltak megmaradni embernek, kereszténynek, európainak, sokszor úgy érezve, nem emberi élet a kisebbségi lét. A csehszlovákiai magyarság volt már kollektív bűnös, jogfosztott szülőföldjén, hontalan, kitelepített, deportált, reszlovakizált, megfélemlített, terrorizált, nyelvétől megfosztott — a néma Európában. A kisebbségi lét vállalása — módosítva az ismert mondást — naponkénti népszavazás és népszámlálás. A második világháború óta a csehszlovákiai magyarság 1989/90-ben végbement politikai önszerveződése és politikai mozgalmainak a parlamenti és helyhatósági választásokon való sikeres szereplése önismeretünk szempontjából talán a legjelentősebb esemény. A nemzeti kisebbséghez való tartozás