Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az előkészületek

AZ ELŐKÉSZÜLETEK 69 toztatást pedig az jelentette, hogy az albizottság által elfogadott új szövegből a zsidó nemzetiségnek a héber, illetve jiddis anyanyelvvel való közvetlen összefüggésbe hozása is kimaradt. Az albizottság által ilyen értelemben módosított szöveget 1930. január 9-i ülésén az Állami Statisztikai Tanács Népszámlálási Bizottsága is jóváhagyta. A hivatalosan elfogadott szövegváltozat tehát a következőképpen hangzott' „Minden megszámlált lakos nemzetiségét (mind a csehszlovák, mind az idegen állampolgárságúakét) az anyanyelv alapján kell bejegyezni. Csakis egy nemzetiség (anyanyelv) beírása engedélyezett; zsidó nemzetiség (anyanyelv) beírása szintén megengedett. A beszélni még nem tudó gyermekek, illetve valamilyen testi vagy lelki fogyatékosság miatt beszélni képtelen személyek nemzetiségét (anyanyelvét) azok szüleinek nemzetisége (anyanyelve) szerint határozzák meg. A nemzetiséget (anyanyelvet) a megszámlált személy szabad és az igazságnak megfelelő bevallása alapján kell bejegyezni; senkinek nincs joga ezzel kapcsolatban — a számlálóbiztosnak sem — bármilyen presszió alkalmazására. A 14 éves korúnál fiatalabb gyermekeknél és a beszámíthatatlan személyeknél a szülők, illetve azok törvényes helyettesítőinek adata a döntő." 4 A nemzetiségfelvétel meghatározásának ügye ezzel azonban még egyáltalán nem ért véget A Népszámlálási Bizottság, amelynek természetesen szlovák tagjai is voltak, Szlovákiából érkező tiltakozások miatt visszaadta a már egyszer szótöbbséggel elfogadott és véglegesített szöveget az albizottságnak újabb átdolgozás céljából. Az albizottság ezután az 1930. január 31-i és február 1-jei ülésein újabb módosításokat eszközölt, amelyeknek lényege az volt, hogy a nemzetiséget már nem kimondottan a megszámlált személyek anyanyelvéhez, hanem az általuk legtökéletesebben beszélt nyelvhez kötötte, illetve az, hogy a szöveg újra konkrét utalást tartalmazott a zsidó nemzetiség és a héber, illetve jiddis nyelv közvetlen összefüggésére. Az így véglegesített szöveg első két mondata ezután már ekképpen hangzott „A nemzetiséget minden megszámlált lakosnál (mind a csehszlovák, mind az idegen állampolgárságúaknál) annak a nyelvnek az alapján jegyzik be, amelyet a megszámlált személy legtökéletesebben elsajátított és amelyet leggyakrabban beszél; ez rendszerint az anyanyelv. Zsidó nyelvnek tekintendő a héber nyelven kívül az úgynevezett jiddis zsargon is." Az így módosított szöveget az Állami Statisztikai Tanács már véglegesnek tekintette, s azt haladéktalanul a Csehszlovák Távirati Irodának is rendelkezésére bocsátotta. A CSTI február 5-én adta tovább a hírt a sajtónak. A köz-