Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Az első csehszlovák népszámlálás ( 1921.február) - A népszámlálás eredményei
64 A MÁSODIK CSEHSZLOVÁK NÉPSZÁMLÁLÁS felvidéki bírósági járásban bírt volna nyelvi jogokkal; ekkor 20-ban még abszolút többséget alkotott, 12-ben pedig kisebbségben volt ugyan, de számaránya meghaladta a hivatalos nyelvhasználati joghoz törvényesen megkívánt 20 százalékot. 1921 februárjában azonban már mindössze 15 bírósági járás maradt meg magyar többségűnek: Beregszász (76,02 százalék), Dunaszerdahely (94,01 százalék), Feled (91,97 százalék), Galánta (87,59 százalék), Ipolyság (78,14 százalék), Királyhelmec (93,08 százalék), Komárom (92,70 százalék), Léva (66,91 százalék), Nagykapos (57,83 százalék), Ógyalla (84,96 százalék), Párkány (93,84 százalék), Somorja (87,36 százalék), Szepsi (72,92 százalék), Tornaija (94,97 százalék), Vágsellye (52,92 százalék). A magyarság öt bírósági járásban vesztette el abszolút többségét és szorult kisebbségbe, bár nyelvi jogait ezután is megőrizte, mivel számaránya még itt meghaladta a 20 százalékot. Ez az öt bírósági járás a következő: Érsekújvár (37,27 százalék), Kassa (20,34 százalék), Rozsnyó (46,83 százalék), Ungvár (32,08 százalék), Verebély (30,09 százalék). Az 1910-ben is magyar kisebbségű, de több mint 20 százaléknyi magyar lakossal rendelkező 12 bírósági járásból a következő 7 továbbra is megőrizte nyelvhasználati jogát: Gálszécs (21,71 százalék), Losonc (31,28 százalék), Munkács (20,98 százalék), Nagyszöllős (22,01 százalék), Nyitra (25,62 százalék), Pozsony (20,30 százalék), Rimaszombat (20,99 százalék). öt bírósági járásban azonban — a baziniban (15,90 százalék), ilosvaiban (1,09 százalék), nagymihályiban (10,10 százalék), nagyrőceiben (9,03 százalék) és selmecbányaiban (3,19 százalék) — a magyarság elvesztette 20 százalékos arányát, s ezáltal hivatalos nyelvhasználati jogait is. 5 1 A negatív tendenciák érvényesülése ellenére is megállapítható, hogy 1921 februárja után a csehszlovákiai magyar nemzetrész a Felvidék 87 bírósági járásából 27-ben még mindig bírt hivatalos nyelvi jogokkal. A konkrét számok nyelvén ez azt jelentette, hogy az 1921. évi népszámlálás eredményei alapján Csehszlovákia 745 431 magyar polgárából összesen 687 691 személy számára nyílt lehetőség anyanyelve hivatalos használatára. 5 2 Elmondható tehát, hogy a nyilvánvaló visszafejlődés ellenére a megőrzött pozíciók is számottevőek voltak. * * * A párizsi béketárgyalások alatt a csehszlovák delegátusok szóban és írásban fennen hangoztatták a magyar népszámlálási statisztikák megbízhatatlanságát — lásd például E. Benes 1919. február 5-i beszédét és memorandumait —, ezért az első rendes csehszlovák népszámlálás elsőrendű feladata e propagandafogások igazolása, azaz a felvidéki magyarok számának minél radikálisabb csök-
