Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Átrajzolt térképen-kisebbségként - A kisebbségi jogok a nemzetköti és a hazai jogrendben

A KISEBBSÉGI JOGOK A NEMZETKÖZI ÉS A HAZAI JOGRENDBEN 39 kellett telnie néhány évnek, amíg e területek magyarsága képes volt felfogni és tudatosítani, hogy új, számára idegen állam alattvalója lett. Be kell tehát illeszkednie ennek az államnak a kereteibe, alkalmazkodnia kell az új életkörülményekhez, meg kell találnia nemzeti fennmaradásának lehetőségeit, és minél szívósabban be kell rendezkednie a magyarságot bekebelező többség tervszerű nemzeti terjeszkedésével szemben. „1916—1925-ig tartott — írta később erről az állapotról egyik tanulmányában Szvatkó Pál, a kor egyik jeles publicistája —, amíg a szédület, a káosz letisztult és kristályosodni kezdett az új belátás, amit eszmélésünk után kezdtünk »új magatartásnak« nevezni. Kialakult az új szlovákiai magyar típus, az új tudat..." 4

0 A kisebbségi magyar tudat és önismeret kialakulása azonban csakis hosszadalmas és nehéz fejlődési folyamat eredménye lehetett A kisebbségi élet járható ösvényének megtalálása és az azon való elindulás bizonyos törvényszerű tudati átalakulást igényelt a felvidéki magyar társadalom valamennyi osztályától, rétegétől. A Csehszlovákiába szakadt magyarság feje fölül — Kcresztury Dezső szavaival élve — „az állam védősátorát elvitte a fergeteg".

4

1 Ezért szinte törvényszerűnek mondható, hogy az impériumváltást követő években a történelmi hazáját elvesztett felvidéki magyarság védtelennek, magára hagyatottnak és kiszolgáltatottnak érezte magát. „Kiestünk egy változatlannak hitt, beidegzett nagy közösségből, az ezeréves Magyarországból: az édesanyát vesztett árvák sorsa lett a miénk. Magunkra maradtunk" — jellemezte később Fábry Zoltán kitűnő érzékkel ezt a fásult depressziót.

4

2 Időre volt tehát szükség, hogy a csehszlovákiai magyarság némiképp felocsúdjon az új viszonyok között, és az irreális csodavárás meddő hangulatából kiemelkedve keresni kezdje megmaradásának, nemzeti és nyelvi jogai védelmének, valamint politikai törekvései realizálásának járható útjait. A KISEBBSÉGI JOGOK A NEMZETKÖZI ÉS A HAZAI JOGRENDBEN A békekonferencia főhatalmai — Anglia, Franciaország, Olaszország, az US A és Japán — nem hagyhatták figyelmen kívül azt a körülményt, hogy az európai határok átalakítása következtében újból hatalmas, esetenként többmilliós nemzetrészeket juttattak idegen fennhatóság alá. A versailles-i békerendszer megalkotói éppen az igazságtalan békeszerződések következményeinek legalább részleges tompítása céljából, illetve az önrendelkezési elv megszegésének