Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Átrajzolt térképen-kisebbségként - Népösszeírás államérdekből
NÉPÖSSZEÍRÁS ÁLLAMÉRDEKBŐL 27 NÉPÖSSZEÍRÁS ÁLLAMÉRDEKBŐL Az 1918/1919. év fordulóján a cseh országrészek birtoklása — a németlakta területeket is beleértve — már biztosítottnak tűnt a konszolidálódó csehszlovák államhatalom számára. Egészen más volt azonban a helyzet az észak-magyarországi Felvidék esetében. Az antant 1918. december 3-i jegyzéke elrendelte ugyan „Szlovákia" kiürítését és engedélyezte a csehszlovák megszállást, majd az 1918. december 24-i antantjegyzék a demarkációs vonalat is kijelölte, a végleges csehszlovák—magyar országhatár megállapítását azonban a békekonferenciára bízta. Az 1910. évi népszámlálás nemzetiségi statisztikai adatai rendkívüli mértékben kellemetlenek voltak a „nemzeti állam" jelszavával berendezkedő csehszlovák államhatalom számára. Az állam „nemzeti" jellegének igazolására, illetve a csehszlovák igények alátámasztására a párizsi békekonferencián ezek az adatok egyáltalán nem voltak használhatóak. A csehszlovák politika és propaganda azonban — belföldön és külföldön egyaránt — jellegzetes módon ügyesen alkalmazta a legcinikusabb félreinformálás taktikáját a nemzetiségi statisztikák vonatkozásában. A csehszlovák politikusok a valóságtól teljesen elrugaszkodott statisztikai kreációkkal „érveltek", illetve a magyar és osztrák népszámlálások nemzetiségi adatait egyszerűen hamisítványoknak minősítették, s így érvényteleneknek nyilvánították őket A magyar katonaság és karhatalom által fokozatosan kiürített, majd a csehek által birtokba vett Felvidék, azaz Szlovákia katonai és polgári pacifikálását, valamint az új, csehszlovák közigazgatás és állami élet megszervezését a prágai kormány a Vávro Šrobár vezette Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumra (Ministerstvo s plnou mocou pre správu Slovenska) bízta. A Felvidék kárpátaljai részei 1918/1919 fordulóján egyelőre még magyar fennhatóság alatt maradtak. A Šrobár-féle minisztérium már 1918 decemberében fontolóra vette új népszámlálás lebonyolításának gondolatát a birtokában levő észak-magyarországi területeken. A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium miniszteri tanácsa 1918. december 30-án hivatalos döntést hozott arról, hogy a birtokában levő területeken rendkívüli népszámlálást rendel el, s azt a lehető legrövidebb időn belül le is bonyolítja. Srobárék döntésének az volt a fő indítéka, hogy a rövidesen összeülő párizsi békekonferencián a csehszlovák békedelegáció már új, csehszlovák szempontból kedvezőbb nemzetiségi statisztikára hivatkozhassék a Csehszlovákia által követelt felvidéki területek vonatkozásában. 9
