Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

A változó határok,helyben maradt népesség

124 VÁLTOZÓ HATÁROK, HELYBEN MARADT NÉPESSÉG 126 országrészekbe. Szembeötlő még a zsidó elem megnövekedése is Pozsonyban, ami azzal függ össze, hogy a zsidó vallásúakat a népszámláláskor csakis zsidó nemzetiségűeknek volt szabad bejegyezni; ez természetesen a magyar elem részleges statisztikai fogyását is eredményezte. Ha tehát a Magyarországhoz visszatért északi területek 994 791 magyar nemzetiségű lakosához hozzáadjuk a Szlovák Köztársaság 1940 decemberében számba vett kb. 65 000 magyarját, kiszámítottuk, hogy a negyvenes évek elején ismét több mint egymilliós — 1 059 791 fő — magyar népesség lakta ezeket a területeket Ez az állapot még mindig rosszabb volt az 1910. évi népszámlálás tükrözte valóságnál, remélhető volt azonban, hogy néhány évtizedes zavartalan fejlődés a magyar etnikum teljes regenerálódását fogja majd eredményezni. A történelem kereke azonban rövidesen újból fordult, s még az 1918—1919. évekénél is kegyetlenebb módon taposott át a felvidéki magyarságon, Szlovákiában és Kárpátalján egyaránt.