Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

itt semmi, amíg a zsidók meg nem szervezik a magyarokat ... Iván csak fél füllel hallgatta Szemző beszédét, de az utolsó szavakra felfigyelt, feléje fordult, kezét lassú nyugalommal fektette Viktor karjára, csöndes, nem bántó mosolygás volt a szemében. — Viktor te ne beszélj így, ezt én nem szeretem. Tudod jól, hogy én ismerem a zsidóságot. Ma még bizonytalan a helyzet, ma még magyarok, a holnap bizonyossága csehekké fogja tenni őket. Nem szemrehányásképpen mondom ezt, ez a zsidó sors adottsága, ez a zsidóság nemzetfenntartó princípiuma. Elhiszem, hogy ti most meg tudjátok szervezni az ájult magyarságot, de két év múlva vagy három év múlva kevés kivétellel ti fogjátok otthagyni őket. Ha majd a bizonyosság váltja fel a ma zűrzavarát, akkor ti tudni fogjátok, hogy milyen irányban haladjatok. Igazatok van, ti nem tehettek egyebet, ti zsidók vagytok most. amikor magyarok vagytok, és zsidók lesztek akkor, ha csehek lesztek. A ti utatok nyílt és egyenes, a ti szekeretek évezredek átkából és évezredek okosságából épített sínen fut. Szemző Viktor ingerült lett. — Hagyd csak, te antiszemita vagy, te most jöttél Pestről ... — Nem vagyok én antiszemita, Viktor, te tudod tán a legjobban, hogy nem vagyok az. Én jó barátod vagyok, szeretlek téged, mert jó fiú vagy, és szeretni foglak akkor is, ha más irányt vesz az utatok, a jóságnak és barátságnak mindegy az, hogy csehül vagy franciául vagy négerül jóság és barátság. Én aszemita vagyok, ha már mindenáron definiálni akarsz. Zsidók nélkül, de azért nem ellenük. Csak nélkülük. Mert gondold meg csak, ha most közületek valaki élére állna az itt rekedt magyarságnak, megszervezné, okosan, ügyesen, és két vagy három év múlva odébbállna a vezér ... mert odébbállna ... mondd csak, mit csinálna ez a nyáj vezér nélkül?... Ugye, igazam van?... Nekünk most magunkból kell kitermelnünk egyet, vagy tudom is én: annyit, amennyi kell... 38