Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút
Két part közt fut a víz
Klárit látni. Érezte, hogy minél közelebb érnek céljukhoz, annál távolabb kerülnek egymástól. Ez a lány, ez semmi se volt az ő életében, egy pont, ami mellett elhalad az ember. Csak a közösen megélt kalandok hozták közel hozzá néhány órára. Mária most tán színházba készül, tán éppen a haját bodrozza, és nem gondol őrá, minek is gondolna, hiszen ő csak diákember, könyv a hóna alatt, szégyen vele végigmenni a Duna-parton. Ez a másik pedig itt a fülke szögletében, ez a hirtelen éledt jóság meleg áradatával volt jó őhozzá. Egyedül voltak a fülkében, Iván hirtelen fogant elhatározással ült Klári mellé, és a tiszta lelkek ősi mozdulatával ölelte magához. Klári felsőbbségesen, komoly, néma mozgással bontakozott ki az ölelésből, és kiment a folyosóra. Iván nézett utána, karja még utánalendült, azután két kezébe fogta fekete üstökét: — Hát, egyedül maradtam ... A magányosság fájdalma fogta el. Mint fekete hasadékból előmászó rovarok, úgy lepték el agyát a gondolatok. Egyszeriben megérezte sorsa egész fonákságát, az átmeneti sarj rettentő magányosságát. Magyarnak mindig szláv marad, szlávnak mindig magyar, úrnak mindig paraszt, éi parasztnak mindig úr. Mária is biztosan csak azért nem akart vele végigmenni a Duna-parton, mert nem hullik az ábrázatáról, teste mozgásáról évszázadok megfinomító semmittevése. Ez a kis ringyó is odakint, ez a kis úri szűz, aki, hogy pár pohár aszút lekortyolt tegnap éjjel, mindjárt a testvére kívánt lenni, egyszeriben jólesett neki az ő robusztus forróságánál megtüzesedni. No, megállj csak! Klári visszajött a fülkébe, gyéren világított a sztearin mécses, kint az égbolt ragyogott, mint nagy homorú tükör, versenyre kelt a sovány mécsvilággal, ezüstös fényben sudárosodott fel Iván előtt Klári hajlékony, nemesre kereszteződött fiatal teste. Iván eszeveszetten ugrott fel, durván ragadta meg a lány két vállát, és lihegő gyűlölettel kiáltotta az arcába: - Te!... te!... Még mást is szeretett volna kiáltani, de a szavak meg25