Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

Klárit látni. Érezte, hogy minél közelebb érnek céljukhoz, annál távolabb kerülnek egymástól. Ez a lány, ez semmi se volt az ő életében, egy pont, ami mellett elhalad az em­ber. Csak a közösen megélt kalandok hozták közel hozzá néhány órára. Mária most tán színházba készül, tán éppen a haját bodrozza, és nem gondol őrá, minek is gondolna, hiszen ő csak diákember, könyv a hóna alatt, szégyen vele végigmenni a Duna-parton. Ez a másik pedig itt a fülke szögletében, ez a hirtelen éledt jóság meleg áradatával volt jó őhozzá. Egyedül voltak a fülkében, Iván hirtelen fogant elha­tározással ült Klári mellé, és a tiszta lelkek ősi mozdulatával ölelte magához. Klári felsőbbségesen, komoly, néma mozgás­sal bontakozott ki az ölelésből, és kiment a folyosóra. Iván nézett utána, karja még utánalendült, azután két kezébe fogta fekete üstökét: — Hát, egyedül maradtam ... A magányosság fájdalma fogta el. Mint fekete hasadék­ból előmászó rovarok, úgy lepték el agyát a gondolatok. Egyszeriben megérezte sorsa egész fonákságát, az átmeneti sarj rettentő magányosságát. Magyarnak mindig szláv ma­rad, szlávnak mindig magyar, úrnak mindig paraszt, éi parasztnak mindig úr. Mária is biztosan csak azért nem akart vele végigmenni a Duna-parton, mert nem hullik az ábrázatáról, teste mozgásáról évszázadok megfinomító semmittevése. Ez a kis ringyó is odakint, ez a kis úri szűz, aki, hogy pár pohár aszút lekortyolt tegnap éjjel, mindjárt a testvére kívánt lenni, egyszeriben jólesett neki az ő ro­busztus forróságánál megtüzesedni. No, megállj csak! Klári visszajött a fülkébe, gyéren világított a sztearin mécses, kint az égbolt ragyogott, mint nagy homorú tükör, versenyre kelt a sovány mécsvilággal, ezüstös fényben su­dárosodott fel Iván előtt Klári hajlékony, nemesre kereszte­ződött fiatal teste. Iván eszeveszetten ugrott fel, durván ragadta meg a lány két vállát, és lihegő gyűlölettel kiáltotta az arcába: - Te!... te!... Még mást is szeretett volna kiáltani, de a szavak meg­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom