Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Mirákulum

v Megmaradt Erzsi, mert csendes lány volt, szorgalmas, Bakosné meg volt vele elégedve. Reggel korán kelt, délelőtt ügyesen mozgott a konyhában, délután pedig csengő énekszó mellett, mint akinek öröm a munka, jókedvvel mosta el a déli edényt. Voltak ugyan rossz órái is, amikor néhanapján kiszabadult a faluba, és nagyon egyértelmű szókat kellett hallania a helyzetéről és a szolgálatáról. De fiatal volt és egészséges, és a tisztaságáról lehullott az emberek szava. Bak osné is jó hozzá, és ez volt a fő, a többire keveset adott. Amikor egyszer bementek együtt a városba, ruháravalót vett neki, kéket fehér pettyekkel, meg cipőt is, magas szárút, jó puha bőrből valót. A városból hazatérve elvégezték a ház körül való dolgokat, azután este, mikor minden csendesült, beültek az egyik szobába, és Bakosné kiszabta neki a ruhát. Várrógép is volt, azon más este megvarrták. Szombatra lett készen a ruha, és vasárnap már abban mehetett templomba. Mise után kint a templom előtt szemek futottak fel rá. A ruhát nézték meg a cipőt. A szemek nézéséből szavak úsztak át felette, mellette. — Lehet neki... hogyne ... miért ne? ... Telik, Filep Julcsának is így tellett. Megérezte Erzsi a ki nem mondott szókat, most először fájdult belé a falu, mert érezte, hogy tiszta, és tudta, hogy jók azok, akiket vele együtt bántanak. Beszaladt a parókia udvarára, nem is ment ki többet, pedig Bakosné küldte, hogy menjen egy kicsit sétálni, mutatni magát. Még kérdezte is, hogy miért nem megy. Nem 236