Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Mirákulum

az egyik hegynek a tövében, amelyik leginkább leért a faluba, oda épült a templom, kicsit dombosán. Szemben volt vele a plébánia, kicsit beljebb az utcától, úgy, hogy néhány jegenyefának is lett hely előtte. Széles, lapos, hatablakos ház, és ahogy Bakos Bálint elért ehhez a rátekintő hat szemhez, kicsit megállt, kicsit meghökkent: Vajon mi van ebben a rátekintő hat szemben?... Csend volt ott, és békesség, a hit nyugalma és a jóság csendje. A fákat is megnézte a ház előtt, a jegenyéket. Vének voltak, és hallatlanul magasok, repedezettek és sebesültek, de gyógyultak és erősek. És a fejük az égnek meredt, az emberek meredt inakkal nézhettek fel rájuk. És a szél jött, és beléjük harapott, és továbbment. És ők maradtak. Barátságos susogással adtak utat fiatal társuknak. 204